Bajuszné Orodán Krisztina

1973. március 5.-én születtem Budapesten. Nagymamám a deák téren volt egyházfi, ott is lakott a Parókián. Innen a kötődésem és az első érintődésem.  Hafó bácsi, Pintér Karcsi bácsi, Zelma néni meghatározóak voltak. A deák téren konfirmáltam, ott jártam ifi-re, onnan a Gyenesi konferenciák és a MEVISZ gitártáborok után az aktív ifjúsági élet hatására jelentkeztem a Teológiára. 1999-ben végeztem, Harmati püspök r avatott lelkésszé a Deák téren. Az első megbízatásom a kórházlelkészi szolgálat lett. Ami teljesen felkészületlenül ért. De hála Istennek Isten oda irányította Bolla  Árpi bácsit, aki nagyon sokat segített, valamint autodidakta módon, magam próbáltam képzési lehetőségek után nézni: így előbb Németországban vehettem részt egy 3 hetes Predigerseminar-on, és lelkigondozást tanulhattam elméletben és gyakorlatban egyaránt, majd a KLÖE: Klinikai Lelkigondozók Ökumenikus Egyesülete által szervezett lelkigondozói tréningjein csiszolgattam magam. 5 évig voltam kórházlelkész Budapest különböző kórházaiban: MÁV kórház, Országos Onkológia, Péterfy Kórház, László Kórház II. Belgyógyászat, Virág Benedek Utcai Idősek Otthona. Ezenkívül elkezdtük Árpi bácsival és Lukovits Eszter kollégáimmal az Önkéntes Kórházi segítők részére alkalmakat szervezni, először csak egy napos, majd több napos, végül már évi 3 konferenciát szervezni. Ebbe kapcsolódott be Irénke is.

Valahogy úgy éreztem, még talán fiatal vagyok ahhoz, hogy végleg elkötelezzem magam kórházlelkésznek, és szerettem volna kipróbálni a gyülekezeti lelkészséget is. Így 2004  augusztus - 2011okróberig Nagyvelegen szolgáltam lelkészként. Sokat tanultam és formálódtam ez idő alatt is. Megróbáltam emberileg ami lehetséges, de egy egyre fogyatkozó falusi gyülekezet, amelyik sajnos kiöregedő félben van, és nincs helyben se iskola, se gyerekek, se munkahely bizony nehéz terep. A legnehezebb azonban az ingázás volt. A férjem Budapesten és környékén dolgozott, mint vállalkozó, én pedig Nagyvelegen lelkészkedtem. Heti 2 - 3 alkalommal jöttem és mentem Nagyveleg és Budapest között, ami miatt az autónk tönkre is ment és majdnem mi magunk is. A gyermek áldás is késett, ami nem csoda ilyen körülmények között. 2011 nyarán volt egy komoly műtétem, ami után lehetőséget kaptam arra, hogy fél állásban visszajöjjek Kórházlelkésznek. Így kerültem vissza 2011. októberétől a János Kórházban, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben szolgáltam, valamint a budapesti önkéntes segítőknek tartottunk havonta alkalmakat Kalocsa Zsuzsával, valamint egy gyászfeldolgozó csoportot sikerült szerveznem, amely sikeresen végig is ment 2012 tavaszán. E közben sikeres lombik programon vettünk részt, aminek az eredménye, hogy 2013.január 23.-én megszületett kislányunk Laura. Azóta Gyesen vagyok otthon, és jövő év februártól készülök vissza kórházlelkészi szolgálatba