Tudósítás

Tudósítás

a 2014. június 20-22 – én Kiskunhalason megrendezésre került

Evangélikus Kórházi Lelkigondozói Szolgálat nyári konferenciájáról

            Kórházi Szolgálatunk nyári konferenciája most első alkalommal Kiskunhalason került megrendezésre. Evangélikus gyülekezetünk, imaházunk adott otthont a konferencia programjainak, a résztvevőknek. Szintén első alkalommal történt, hogy három napos programon voltunk együtt péntek délutántól vasárnap délutánig.

            Az ország különböző helyeiről érkeztek kórházlelkészek és önkéntes lelkigondozók a konferenciára, így Szolnokról, Békéscsabáról, Ózdról és Budapestről. Városunkból is szép számmal voltak jelen a konferencián mindhárom napon keresztül. Részt vettek más felekezetű önkéntes lelkigondozók, szép számmal jelen voltak pedagógusok a város különböző iskoláiból, jelen voltak gyülekezetünk részéről és sokan mások is, akiknek érdeklődését felkeltette a meghirdetett program.

            E nyári konferencia témája a logoterápia volt, ezt a témát kórházlelkészek és önkéntes lelkigondozóink szavazták meg a 2014-es témaválasztások során. (Azt gondolom, az előző években elhangzott logoterápiai szemléletű előadások felkeltették a hallgatók figyelmét, érdeklődését.)

            Otthonunk és szálláshelyünk, sőt „éttermünk is” is e három nap során a gyülekezeti ház volt. Az előadások az imaházban voltak, méltó és barátságos helyszínen. Az étkezésben, ellátásban a gyülekezet tagjai szorgoskodtak nagy-nagy odaadó szeretettel, gondoskodással. A szállás is a gyülekezeti házban volt, ahol az egyszerűség jegyében matracokon aludtak, akik ezt bevállalták, ill. voltak testvéreink, akik felajánlották a lakásukat az idősebbeknek.

            Az első előadást Medgyessy László logoterápiai tanácsadó, etika-hittantanár tartotta „A LOGOSZ” vonzásában 1. rész” címmel pénteken délután, mintegy 40 fő jelenlétével. Előadónk először Viktor Frankl (aki a logoterápia atyja) életútját ismertette. Bemutatta Franklt, aki Bécsben ifjúság védelmisként tevékenykedett, aki később több koncentrációs tábort élt át, majd Bécsben orvosprofesszorként tevékenykedett, és aki sok neves egyetemen díszdoktori kitüntetést kapott. Hallottunk Frankl emberképéről, arról, hogy az ember több mint test és lélek. Ez a „több”a szellemi dimenzió, ami kizárólag az ember számára adatottt. Éppen ezért igaz az, hogy az ember képes túlnőni önmagán, önmagát meghaladni. Ez történik, amikor az ember a szeretetben odaadja magát a másiknak, ha odaadóan végzi a feladatát; vagy ha a szellemi dimenzió által belső erővel, tartással képes hozzáállni élete nehéz helyzeteihez. Jó tudni azt, hogy életünk minden helyzetében, még a szenvedések idején is értéket (beállítódási értéket) valósítunk meg, azáltal, ahogyan azt a helyzetet átéljük, ahhoz hozzáállunk, és így minden körülmények közepette értelmes életet élhetünk.

A mintegy 2 órás program befejező részében Balogh Éva kórházlelkész tartott esti áhítatot, amelyben vers, novella és személyes gondolatok is elhangoztak.

Ezt követően gyülekezetünk szorgos fiataljai kedves vendégszeretettel vették körül a jelenlévőket, ahol tovább folytatódott a beszélgetés. A vacsora után esti városnézésre, lazító sétára, került sor. Nagyszerű volt látni, hogy a testvéri szeretet jegyében oly könnyen teremtődtek jó kapcsolatok, baráti beszélgetések.

Hála és köszönet a nagy Rendezőnek, a Szentléleknek, aki oly csodálatosan munkálkodott közöttünk, bennünk.

            Szombat délelőtt 9 órakor Tóth Melinda kórházlelkész, ózdi evangélikus lelkésznő „Van értelme? Szenvedéseink árnyékában” c. tartott előadást.  Először arról hallottunk, hogy mennyi mindentől és mindenkitől lehet szenvedni. Ahhoz, hogy számtalan dolgot értékeljünk, megtapasztaljuk a szenvedést. A szenvedés akkor fordul át, amikor rádöbbenünk, mennyi szépség vesz körül, amikor felismerjük, hogy itt vagyunk egymás számára. A szenvedés ott fordul át, amikor felfedezem, hogy a másik mégis milyen nagyszerű ember. A szenvedést Isten nem szánta nekünk, azt mi magunknak kerestük, de Ő azt mégis javunkra fordítja. Isten olykor megengedi a mélységeket, de éppen ezekben a mélységekben formál minket, tanítást ad nekünk, hogy másképp lássuk a dolgokat, hogy megtanuljuk értékelni azt, ami van. Fontos, hogy megértsük azt, amit Isten a keresztben mond nekünk, hogy van értelme Istennel élni. A keresztet ezért nem elhagyni kell, hanem meg kell ölelni. A lelkésznő beszélt még arról is, mennyire megszenvedjük, hogy országunkból oly sokan külföldre mennek dolgozni. A kérdés, hová tart ez a folyamat, és mikor, mitől fog ez megváltozni. Erre a kérdésre még később is visszatértünk, sőt még az esti beszélgetéskor is.

            11 órakor Negrea Vidia klinikai pszichológus (i.i.r.p. Europa) előadása következett „Konfliktus. Hogyan tovább?” „A restoratív szemlélet alkalmazása  konfliktuskezelések során.” címmel. Az előadást nagy érdeklődés kísérte lelkészek, pedagógusok, szociális területen dolgozók és más érdeklődők részéről. Előadónk a bemutatkozás után történeteket mesélt, esteket hozott fel arra vonatkozóan, hogy szükségét érezték annak, hogy a bűncselekményt elkövetőknél, valami mást is tenni kell, mint pusztán a büntetést. A megtorló jellegű konfliktuskezelés helyett a helyreállító szemlélet (restoratív) az, amelyik más módon áll hozzá a konfliktusok kezeléséhez és az érintett személyekhez. A megtorló intézkedés kérdései: „Ki tette?” „Miért tette?” Ennek nyomán nem jönnek rendbe a dolgok, ott marad a rossz érzés, és lesznek kiközösítettek. A restoratív, (helyreállító) szemlélet, más módon közelít egy konfliktus helyzethez, és az elkövetőkhöz. E szerint közösen keressük a válaszokat a kérdésekre, amely kérdések is más megközelítésűek. Ezek a kérdések a helyreállítás szándéka mentén fogalmazódnak meg: „Mi történt?” „Kit érintett?” „Hogyan érintette” „Mit kell tenni, hogy a dolgok rendbe jöjjenek?” A restoratív szemlélet az elkövetőt és az érintettet megpróbálja egybegyűjteni egy beszélgető körbe, ahol e kérdések mentén keressük közösen a válaszokat. Ez a szemlélet nem a bűnöst utasítja el, hanem a bűnt, nem a személyt, hanem a cselekményét.(„Téged szeretlek, de ez, amit tettél, ez rossz.”) Fontos, hogy a döntésben a probléma tulajdonosai is részt vállaljanak. Fontos a helyreállítás közös keresése, az érzések kimondása, a tettekkel és a következményekkel való szembesülés, az érzelmi szükségletek kifejezése, a probléma rendbehozatala, és a jóvátétel, amennyire az lehetséges. Előadónk beszélt amerikai tapasztalatairól, ahol ezt a szemléletet szélesebb körben alkalmazzák, majd bemutatott egy filmrészletet „Égő híd” címmel, amelyben jól látható a restoratív szemlélet alkalmazása. Látható volt, hogy ez a szemlélet mélyen érintett, szólított meg minden jelenlévőt. Konfliktusokkal terhelt világunkban, amikor annyi fájdalom, sérülés marad utánuk, jó tudni, látni, hogy így is lehet hozzáállni , ezzel a szemlélettel is lehet kezelni konfliktusainkat.

            A szombat délutáni utolsó előadásunk a logoterápia további bemutatásáról szólt „A LOGOSZ (Értelem) vonzásában 2. rész” címmel. Ezt Honti Irén kiskunhalasi lelkész, kórházlelkész tartotta, vagyis e tudósítás írója. Előadásom bevezető részében arról beszéltem, hogy a logoterápia szívügyem, immár csaknem 10 éve foglalkozom vele, a képzést is elvégeztem. Nagyon sok segítséget nyújt a kórházi lelkigondozásban, módszerei életszerűek, képes egyetemesen és spirituálisan megszólítani korunk emberét. Az előadásban külön hangsúlyt kapott a szabadság szellemi dimenziója, amely nem azt jelenti, hogy szabad vagyok valamitől, hanem azt, hogy szabad vagyok arra, hogy másképpen álljak hozzá az adottságokhoz, a sorsszerű helyzetekhez, mindahhoz, amit nem tudok megváltoztatni. Ez a szabad játéktér mindig adott számunkra, akár egy beszűkült élettérben is. A nagy példa számunkra Jézus, aki úgy tudott hozzáállni a szenvedéséhez, hogy ezt mondták róla: „Ez az ember igaz volt.” Az élet nehézségei, a rágalmak, csalódások, megaláztatások során pl. az Élet, az élet Istene tesztel bennünket, hogyan állunk a bennünket érő hatásokhoz. Jó tudni, hogy a szellemi által, a lelki erő által, a Lélek ereje által az ember képes megküzdeni az élet nehézségeivel. Sőt, a szellemi által arra is képes az ember, hogy olykor egy jót nevessen önmagán. A logoterápiában fontos szerepe van a humornak, amely sajátosan emberi jelenség és nagy szükség van rá. Az előadás végén egy időutazásos játékot végeztünk el, amelynek az volt a lényege, hogy a jelenlegi problémánkra hogyan reagálunk, ha elképzeljük, hogy érett, idősebb személyként tekintünk jelenlegi önmagunkra. Érdekes volt hallani ki mit élt át a „játék” során.

            Szombat délután még egy kis sóstói, erdei kirándulás is belefért az időnkbe. Szép természeti környezetben jó volt átélni a mozgás, a kötetlen beszélgetés, a szabadság élményét. Az öröm Lelke velünk volt, a derű, jókedv, vidámság sok áldásával ajándékozott meg bennünket.

            Vasárnap a délelőtti istentisztelet volt az utolsó programunk. Az istentiszteleten együtt ünnepeltünk a konferencia résztvevői, a gyülekezet tagjai, a kisgyermekét keresztelni hozó nagycsalád. Az igehirdetés szolgálatát Tóth Melinda lelkésznő végezte, aki szavaival, stílusával, kedvességével sokak szívébe belopta magát. Az istentisztelet végén Füzesi Kornél békéscsabai kórházlelkész szavait, úti áldását hallottuk. Megadatott az egység szép élménye a gyülekezet tagjai és a konferencia résztvevői közös istentiszteletén.

            Hála és dicsőség Istennek ezért a három csodálatos napért!

Honti Irén